A történetem nyolc éve kezdődött egy furcsa tünettel: egy hosszú bringatúra után képtelen voltam enni, és innentől kezdve egy tányér leves vagy egy szendvics elfogyasztása is kihívás lett. Napok alatt teljesen legyengültem, iskola után pedig már csak aludni volt erőm.
Több orvosnál is jártunk, azonban a tüneteim nem voltak egyértelműek. Végül egy vérvétel mindent megváltoztatott. Az eredmény miatt még aznap délután telefonáltak, hogy azonnal menjünk be a kórházba, pizsamával felszerelkezve. Másnap elhangzott a lesújtó diagnózist: akut limfoid leukémia.
Amikor először beléptem a kórterembe, a körülöttem lévő kopasz gyerekekre nem sorstársakként tekintettem, hanem együttérzéssel néztem rájuk. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy én is közéjük tartozom – úgy éreztem, az ő helyzetük sokkal nehezebb az enyémnél. Talán így volt könnyebb elfogadni a valóságot. Szerencsére a kezelésekre jól reagáltam, és néhány hónap elteltével már nem mutattak ki kóros sejteket a szervezetemben.
Azóta több év telt el. Ma már egy átlagos egyetemista vagyok: sportolok, utazom, bulizni járok, élem az életem. De azt az időszakot sosem felejtem el, sok értelemben átformált. A kórházban eltöltött idő alatt nemcsak rossz dolgok történtek: barátságok születtek, és élményeket is szereztem. Megtapasztalhattam, hogy nem vagyunk egyedül, emberek, közösségek és alapítványok segítettek – akkor is, és még utána is.
A Gyermekrák Alapítvány a mai napig, évekkel a kezelésem után is támogat immunerősítő készítményekkel, vitaminokkal, és anyagilag is. Mindig szeretettel fogadnak, örülnek nekem és törődnek velem, érdeklődnek, hogy vagyok, mi történik az életemben. Jó érzés, hogy a mai napig valaki így foglalkozik az olyanokkal is, akik már túl vannak a „sűrűjén”.
Ha teheted, ajánld fel a személyijövedelemadód 1%-át!
Leventét az szja 1%-os felajánlásoknak köszönhetően nyolc éve támogatjuk. Ez idő alatt kétmillió forintot meghaladó értékben nyújtottunk számára anyagi támogatást és biztosítottunk különféle táplálék-kiegészítő készítményeket.
.png){kind=icon}
