Csaknem 20 ezer magyar daganatos betegről kevesebbet tud a nemzetközi nyilvántartás, mint amennyi a hazai statisztikákban szerepel. - Mi alapján készülnek a magyar statisztikák? - Miért nem gyógyulhatunk úgy, ahogy megérdemelnénk?

Hová tűntek a rákbetegek?

Már közgazdászok is vizsgálják, mi lehet az oka annak, hogy lényegesen kevesebb rákbeteg szerepel a nemzetközi statisztikákban, mint amennyiről itthon tudomásunk van. A legutóbbi adatoknál a Magyar Rákregiszterben 68, a KSH nyilvántartásában 75 ezer beteg szerepel, miközben az EUCAN, a WHO hivatalos európai regisztere szerint alig több mint 50 ezer az érintettek száma Magyarországon. Szakemberek szerint a két magyar adatforrás között még magyarázható az eltérés azzal, hogy a regiszter „tisztított” adatokat tart nyilván, vagyis kiszűri azokat, akik mondjuk már korábban is szerepeltek az „újak” között, míg a KSH-nál nagyvonalúbb az adatrögzítés. Igaz, ez utóbbi mutatja meg valójában az ellátási igényeket: ennyi betegnek ugyanis biztosan szüksége van onkológiai ellátásra. Vagyis, ha az egészségügyi költségeket nézzük, ezek a mérvadó és a tervezést megalapozó adatok. Arra azonban egyelőre semmi sem ad magyarázatot, vajon hogyan kerülhetnek a WHO adatsorába 20-25 ezerrel kevesebben, mint ahányan valójában tumoros megbetegedésben szenvednek.


Dr. Poller Imre, onkológus, a PX Consulting egészségügyi elemző cég vezetője szerint elgondolkodtató, hogy az egészségügyi világszervezet adatszolgáltatási szempontból kritikusnak ítélte a magyar adatokat. „A WHO, amikor nyilvánosságra hozta a világ rákmegbetegedési statisztikáit, osztályozta az adatok vélhető megbízhatóságát is. Ez alapján Magyarországot a G csoportba, vagyis a legrosszabb helyre sorolta, egy szintre Angolával és Nicaraguával, még Nigéria, Oroszország és India is lényegesen jobb megítélést kapott. Nem csoda, hiszen hatalmas a kavarodás” – mondja a szakember.

Hogy hová tűntek a statisztikákból a rákbetegek? A kérdés az egészségügyi közgazdászokat is foglalkoztatja. Dr. Sinkó Eszter, a Szakmai Kollégium menedzsment és egészség-gazdaságtan tagozatának vezetője már belefogott a feltáró munkába. „Pontosan látni szeretnénk, mik a valós számok, amelyek alapján a költségszámítások készülnek. Még az idén a végére szeretnénk járni, hogy megtudjuk: mi a gátja annak, hogy a magyar betegek úgy gyógyulhassanak, ahogy a gazdasági helyzetünk alapján indokolt lenne. Meg kell találnunk a pontos okait annak, miért lényegesen rosszabbak a hazai betegek életkilátásai, túlélési esélyei, mint tőlünk nyugatabbra, de akár a szomszédos országokban is” – mondja a szakember, aki szerint még megdöbbentőbb a helyzet annak tudatában, hogy rengeteg pénzt költünk a gyógyításra.